A rossz hír az, hogy nincs tuti recept, amivel biztos, hogy minden gyereket rá tudunk venni arra, hogy az általunk elvárt tempóban és jókedvűen készülődjön, ám rengeteg mindent tehetünk azért, hogy a reggelek nagyobb valószínűséggel induljanak jól. Mindenképpen érdemes kicsit a gyerekek fejével is gondolkodnunk és az ő szemszögükből is megvizsgálni a reggeli rutint. Mi lehet amögött, hogy megpróbálják ezt az egészet elszabotálni? Rosszindulat? Neveletlenség? Vagy valami más?

Hidegen nem indul a motor

A kicsik tele töltött érzelmi bögrével képesek velünk a legjobban együttműködni. Amikor érzik, hogy figyelünk rájuk, szeretjük, elfogadjuk őket - azaz kapcsolódunk. A kapcsolódás a köztünk, emberek közt lévő kontaktus legnagyobb csodája - érzelmi agyunk valóban különbséget tesz és máshogyan reagál, ha valódi figyelmet talál. Ez a bögre éjszaka bizony kiürül. Az alvás a szeparáció birodalma, és nem esik jól pusztán racionális irányítás alatt elhagyni a fedélzetet. Egész éjszaka nem voltunk együtt, érthető, ha oviba sincs kedve rohanni, amíg nem töltődik fel újra a szülők szeretetével. Mi, felnőttek képesek vagyunk keményen bánni saját magunkkal, de a gyerekek nem. A bögrét fel kell tölteni, hogy üzemeljen az önszabályozásuk, azaz megálljt tudjanak parancsolni impulzív vágyaiknak. Addig csak egy elromlott gyereket látunk, aki nyafog, hisztizik, és csakazértsem csinálja meg, amit kérünk. Egyszerűen be kell iktatni a reggelekbe 5-10 percet, ami csak az együttlétről szól. Arról, hogy örülünk egymásnak, és feltölti a kicsik érzelmi bögréjét. Sokkal könnyebb utána, már bemelegítve, kapcsolódva végimenni a rutin egyes szakaszain. Az önfegyelem motorja a szeretet.

Anya, mi az a “míting"?

Találkoztál már olyan óvodással, aki érti, miért fontosabb a reggeli értekezletre odaérned annál, hogy ő befejezze a tegnap elkezdett űrhajó építését? Gyerek szemmel nézve a felnőttek világa zavaros és unalmas. Nekünk is nehezünkre esik a kicsik fejével gondolkodni, ők azonban még csak tanulják az empátiát. Miért olyan ideges anya egy ilyen semmiség miatt? Ha valamiért egy gyerek ki fog pattanni az ágyból, ütemesebben rágja a vajaskiflit, vagy gyorsabban húzza a cipőjét, az biztos nem az lesz, hogy mi mennyire vagyunk idegesek, vagy mennyire sürgetjük őt feszülten. Pont annyira érdekli saját vívódásunk az idővel, mint a tengerimalacunkat. Ne várjuk hát el, hogy értse, vagy megértse, az ő világában keressünk inkább motivációt. Többek között a játék és a humor, aminek nyelvét minden gyerek érti és segítségünkre lehet a szorult helyzetekben.

Gyermeki időreprezentáció

Életünk első néhány évében többek között éppen az a csodálatos, hogy nem száguldozunk folyton előre és hátra az időben, ahelyett, hogy a jelenben lennénk. A kicsiknek mindig MOST van, és ez így jó. Éppen ezért, úgy álatlában véve nehezen viselik az átmeneteket: amikor abba kell hagyni a játékot, amiben elmerültek, haza kell indulni a játszótérről. Intenzíven vannak az itt és mostban, s olyan számukra a váltás, mintha mély álomból kéne azonnal 200-ra gyorsulniuk. Tényleg tudatállapot váltásról van szó, az egyik elmélyült jelenből a másikba való átlépéskor. A reggeli ellenállás és teszetoszaság mögött érdemes meglátnunk ezt is, mert nem direkt akar ám rosszat a büdös kölke. Az egész helyzet kereteit alapjaiban változtatja meg, ha a reggeli rutin látszólagos szabotázsát annak látjuk ami, és varázserőként bír az is, ha néhány valódi, empátiával kimondott mondattal fejezzük ki, hogy tudjuk, értjük, átérezzük, miben van most benne: “Tudom, hogy nincs kedved kikelni az ágyból. Jó meleg, kuckós." “Én is szívesen maradnék veled akár egész nap.” “Néha nekem sincs kedvem elindulni itthonról.” “Igen, nagyon jó lenne befejezni az űrcirkáló építést, nehéz most otthagyni és felöltözni.” Gondolj bele, mennyire nem mindegy, hogy az eladó együttérzően mondja e azt, hogy nem kapható a felső a te méretedben, vagy lekezelően, elutasítóan. Pedig a végeredmény ugyanaz, nincs felsőd, és ezt sajnálod.

Tükörképeink

A gyerekek már nullkilóméteresen is tökéletesen értenek ahhoz, hogy a hangulatunkat, érzelmi állapotunkat, rezgésünket tükrözzék, arra ráhangolódjanak. Semmi esélye annak, hogy ha mi nyűgösen, feszülten kelünk és rohanunk végig a reggelen, ők ennek ellenére kisimultan és rendkívül készségesen pattannak az első szóra. Nem! Mi minél feszültebbek vagyunk, ők is annál inkább azok lesznek, ha tetszik, ha nem. De nem azért érdemeljük meg, hogy jól induljon a reggelünk, hogy ezzel leszereljük a gyerekeket, hanem pusztán magunk miatt is. Mi az, amire úgy igazán szükséged lenne reggel? Még több alvásra? Nagyon egyszerű, korábban, kell lefeküdnöd. Tíz percre, amit magadban tölthetsz, miközben a kávédat kortyolod és átgondolod a napodat? Hogy ne zavarjanak miközben készülődsz? Ehhez korábban kell kelni, mint a gyerekek, s úgyszintén korábban lefeküdni, a szokásosnál. Egy egész társadalom szenved krónikus alváshiányban, de ezt senki nem kényszeríti ránk. “Még ezt megcsinálom, még ezt végignézem.” Egy kedves kliensem rájött, hogy a reggeli futás az, ami belerázza őt saját magába. Amióta megengedi magának a kocogást - és tényleg extrém korán kel fel emiatt - azóta simulékonyabbak a reggeleik. Mindannyian mások vagyunk, én biztosan nem tudnám futással kezdeni a napot - de millió dolog létezik, ami talán neked segít abban, hogy összerendezd a gondolataidat, és felébredj, mielőtt a gyerekek beindulnak: egy-két jógapóz, a napod pozitív vizualizációja, makko-ho gyakorlatok, vagy a kedvenc zenéd. A mi motorunk is csak látszólag indul hidegen - csikorog, ha nem szedjük magunkat rendbe és nem készülünk fel érzelmileg is a napra. És ha te könnyeden, energikusan és viccesen mész neki a reggelnek, akkor ez a kicsikre is át fog ragadni.

Egy ovis gyerek maga akar dönteni

A reggeli készülődés rémálommá válik a gyerekek számára is, ha pusztán az a dolguk, hogy engedelmesen csinálják, amit az ideges szüleik parancsolnak nekik. Az ovis gyerekek szeretnek dönteni, az akaratukat és az önállóságukat próbálgatják épp. így, ha ennek semmi teret nem adunk, egy lehetőségük marad, az ellenállásba csatornázni minden energiájukat. Legyen hát lehetősége dönteni és kontrollálni, de persze, azt te szabod meg, hogy milyen területre engeded őt be. Melyik nadrágját veszi fel, piros, vagy kék bögrébe kéri a kakót? Ezek olyan kérdések, amelyekben egy ovis gyerek képes dönteni. Óriási önállóságot ad emellett az is, ha képekkel, fotókkal illusztráljuk a reggeli rutin egyes elemeit, és ő maga mehet végig a folyamaton ezeknek megfelelően. Több verziót is le lehet tölteni a netről, de ti is elkészíthetitek ezeket a képeket. Egy kifli bögrével jelezheti a reggelit, egy fogkefe a fogmosást.

A képlet nagyon egyszerű, mégsem követjük: elég korán kell lefeküdni ahhoz, hogy elég korán fel tudjunk kelni, időt adva annak, hogy a testünk és a lelkünk is felébredjen, s ezen a folyamaton a gyerekeinket is képesek legyünk végigsegíteni.

Pethő Orsolya, pszichológus
www.kolyokszerviz.hu