1.
A hozzám forduló szülők egy része bevallja, ő is szorong, mert el kell válnia egy egész napra gyermekétől, vagy épp bűntudattal küzd, mert dolgozni megy. A szülők érzései valóban fontos szerepet játszanak abban, hogy a kicsi milyen gyorsan, zökkenőmentesen szokik be az óvodába. A szorongó, saját ellentmondásos érzelmeivel küzdő szülő hogy is tudná közvetíteni a gyerek számára: “itt biztonságban vagy, minden rendben lesz”. Agyunk érzelmekért felelős része, a limbikus rendszer már nullkilóméteresen is tökéletes pontossággal képes ráhangolódni egy másik ember hangulatára, érzéseire. Azaz már a csecsemők is átveszik a szülők lelkiállapotát. Belőlük tud meríteni biztonságérzetet, az ő nyugalmuk az, ami segíti őt ellazulni. Sokszor fordul elő, hogy a sírás csak az egyik szülőnek szól, s ha a másikuk viszi oviba a gyereket, minden flottul megy.

2.
Olyannyira fontos, mi van a szülőkben, hogy azt szoktam javasolni, óvoda választáskor ne egy megfelelő intézményt keressenek, hanem egy pedagógust, akiben személy szerint bíznak. Tekintsék őt egy másik emberi lénynek, s ha azt érzik, szívesen ráhagyják a gyereküket, mindegy, milyen izmusokat tűzött ki az ovi a cégtáblájára. Maga Gizi néni az, akivel, ha működik a kémia, minden rendben lesz. A gyerek ahogy a szüleitől lesi el, melyik ételt lehet megenni, azt is utánozza, kiben lehet megbízni. Könnyebben bízza rá magát olyasvalakire, akiben a szülei is bíznak. Anélkül, hogy részt vett volna kommunikációs kurzusokon, egy óvodás gyerek leveszi két ember közti viszonyt pusztán a nonverbális jelekből.

3.
A reggeli vonakodásnak sokszor nincs más oka, mint az, hogy a gyerek érzelmi tartalékai kimerültek, ezért válik el nehezen a szüleitől. Éjszaka nincs túl sok lehetőség a töltődésre — bár sok gyerek megtesz minden tőle telhetőt és többszöri ébredéssel próbál némi munícióhoz jutni — ami után a reggeli rohanás következik, majd az elválás. A motor nem indul hidegen, érdemes legalább 5-10 perct rászánni reggel arra, hogy csak együtt legyünk és élvezzük egymás társaságát. A kicsik érzelmi akkumulátorait kapcsolódással, közös játékkal tudjuk feltölteni, ami után könnyebben búcsúzik majd el tőlünk. Ha azonnal reggelizni, öltözködni, rohanni kell, valószínűbb, hogy problémás lesz az elválás.

4.
Ugyanez vonatkozik a délutánokra is. Ha a sok különóra miatt már csak vacsorázni és fürödni marad idő, krónikus lesz a gyerek kapcsolódáshiánya. Közös hancúrozással, játékkal ovi után is fel kell őket tölteni. Ha marad erre idő, valószínűbb, hogy nehézségek nélkül túljutunk az esti rutinon, könnyebb a lefekvés, az elalvás. Az a gyerek, akinek érzelmi akkumulátorai kellően fel vannak töltve, kevesebbszer ébred éjszaka. Csak kövessük a gyereket, játsszuk azt, amit ő szeretne, úgy, ahogyan ő szeretné. Vagy jól jöhetnek ilyenkor azok a típusú mókák, amiket “szeretetjátéknak” szoktam hívni. Puszilgassuk őket agyon, üldözzük őket a szeretetünkkel, kenjük be magunkat láthatatlan ragasztóval és tapadjunk rájuk.

5.
Ha már az alvásnál tartunk érdekes összefüggést találhatunk a leválás és az esti történések között. Nem egy kliensem tapasztalta örömmel, hogy amikor gyermekét végre megtanította önállóan, saját ágyában elaludni, abban a szempillantásban eltűnt az ovival kapcsolatos cirkusz is. Főként, ha valamiféle függőség is kapcsolódott a történethez. Ha addig csak anya haját morzsolgatva, apa kezét fogva tudott elaludni a gyerek, az jelezhet olyan érzelmi gubancot, amivel nem árt foglalkozni. Ha szeretetteljesen, de következetes korlátokat állítunk, számítva az ezt követő dührohamra, majd sírásra, megnyugtató jelenlétünk segít feloldani a tárolt érzelmeket. Azok nem piszkálják tovább a gyereket, így ügyesebben tudnak új kihívások elé nézni.

6.
Sajnos néhány esetben valóban történt valami az oviban, ami miatt a gyerek fél, retteg bemenni. Ez lehet egy másik gyerek viselkedése, de a pedagógusok is előfordul, hogy viselkedésükkel megijesztik a kicsiket. Aki rossz, azt át vissza a másik szobába, ha nem alszol, mérges lesz a radiátormanó. Azt gondolnánk, hogy ilyenek nem hangzanak el manapság, de sajnos igen. Nem egyszerű és kényes folyamat kideríteni, mi történt, és ha találunk valamit, óriási dilemma eldönteni, hogy menekülőre fogjuk e, vagy maradjon ebben az oviban a gyerek. Itt megint a szülő-pedagógus viszonyt érdemes megvizsgálni. Azt gondolom, hogy mindenki hibázhat, lehet különösen fáradt, kimerült, stresszes - még egy pedagógus is. Ha azt tapasztaljuk, hogy együttműködő a viszonyunk, tudunk bízni egymásban és közösen, egymást segítve kiköszörülni a csorbát, akkor nem érdekes, mi történt. Ha a viszony ellenséges, nem bizalmon alapszik, akkor érdemes továbbállni.

7.
Az események felett érzett kontroll sokat segít a gyerekeknek. Életkoruknál fogva fogalmuk sincs, mikor van hétköznap és mikor hétvége, s számukra kicsit sem kiszámítható, mikor mi történik. Ezért is kérdezgetik este, lesz e ovi másnap. Akár azt is hihetik, hogy a szüleik döntenek róla, mikor maradnak együtt, és mikor kell elválniuk egymástól. Ha egy egy hetet felölelő naptárban képekkel, rajzokkal jelzitek, melyek a hétköznapok, és melyek a hétvégék, egy óvodáskorú gyerek könnyen el fog tudni igazodni az időben. Az én fiam esetében például egy nefelejcs virág jelezte az ovit, hisz ez volt az intézmény neve, egy hátizsák pedig a hétvégét. A szimbólumokat ő választotta ki. A naptár segítségével úgy érzi majd, hogy nem a véletlen műve, hogy mi történik vele, nagyobb kontrollt érez az események felett, így csökken a reggeli cirkuszok száma is. 

Pethő Orsolya
pszichológus

Az írás a Hogyan mondjam el neked? oldalon jelent meg.