A szülei lelkileg kifacsarva úgy érezték, Norbi hálátlan. Hogy neki semmi semi elég. Kicsit visszasírták Dr. Spock-ot. Aztán azt is gondolták, hogy pszichológushoz kéne vinni ezt a gyereket, mert egy nyalóka miatt ekkora cirkuszt csapni…

A gyereknevelésben nem minden az, aminek látszik. Amikor teljesen le vagyunk döbbenve egy-egy reakción, amikor elkerekedett szemmel megbénulva nézzük a gyerekünket és nem értjük mi lelte, vegyük elő a kódfejtő képességünket. Ezzel a valószínűtlen viselkedéssel segítségért kiált a kicsi, és nem javító-nevelő intézetre, vagy pszichológusra van szüksége, hanem közelségre, megértő fülekre, ölelésre. Ha mindez rendelkezésre áll és érzelmileg biztonságban van egy gyerek, ki fog derülni, hogy VALÓJÁBAN mi a baja. El tudja engedni végre azokat a rossz érzéseket, amelyek feszítik és a logikátlan viselkedést előídézték.

A megoldás minden esetben a kapcsolódás. A teljes jelenlét, értő figyelem, és empátia.

Íme az öt tipikus meglehetősen ésszerűtlen gyermeki viselkedés, és megfejtésük:

1. Most tényleg ezen vagy így kiborulva?
Ez az a tipikus eset, amikor valami egészen apró, jelentéktelennek tűnő dolog miatt vág akkora patiáliát a gyerek, hogy azt hisszük, minimum az ördög szállta meg. Nem azt a kekszet vettük meg, amit megszokott, a mosogatóban van a kedven kanala és a második kedvenccel kell ennie, elveszett egy kis LEGO darab, amit sose használ. Viszont éktelen sírásban, hatalmas hisztiben tör ki.

A látszólagos apróság egy régebbi, nagyobb rossz élményt hív elő, ami még nem tudott távozni, és a lelkét nyomja.

Jelentése: Olyan sok rossz érzést gyűjtöttem magamba, amit nem tudok kiadni, hogy most már minden rossz. Nem tudom magamat jól érezni. Segíts, legyél itt velem, amíg megszabadulok ezektől a szörnyű érzésektől!

2. Eddig olyan tökéletes volt minden…
Születésnapok, rég várt utazások, fergeteges közös játékkal töltött délutánok kísérője ez a jelenség, amikor végre rengeteg figyelmet kap a gyerek. Amikor végre tényleg olyan klassz minden. Amit annyira vártunk, mégis mintha a gyerek szánt szándékkal elrontaná. Szörnyen viselkedik, nyafog, semmi sem jó.

Az együttlét és a figyelem érzelmi biztonsága teszi lehetővé, hogy régebbi rossz érzések a felszínre kerüljenek.

Jelentése: Most, hogy ilyen jó együtt, végre meg tudom mutatni, milyen pocsékul érzem magam néha. Légyszi, segíts, hogy megszabaduljak tőlük!

3. Állíts meg!
Amikor rád néz és szinte árgus szemekkel figyeli, mit szólsz ahhoz hogy épp egy nyilvánvalóan fontos szabályt szeg meg. Valamit, amit már százszor elmondtál, hogy NE tegye. Főként akkor játssza ezt, amikor tele a kezed szatyrokkal, épp szoptatod, vagy altatod a kisebbiket, azaz képtelen vagy közbeavatkozni.

Kétségbeesetten keresi az egyetlen lehetségesnek tűnő kontaktust veled. Azt, ami biztosan bejön.

Jelentése: Szörnyen egyedül vagyok. Olyan rossz látni téged, miközben nem figyelsz rám. Segíts!


4. Olyan rossz, hogy fájjon másnak is

Amikor egy gyerek ok nélkül, vagy mondvacsinált okból bánt kegyetlenül másokat (vagy magát), rombolja a környezetét. Ledönti, amit más épített, ok nélkül belerúg a tesójába.

A magány, a rossz érzések és a kapcsolódáshiány átvették a hatalmat felette, és totális destrukcióra késztetik.

Jelentése: Totálisan el vagyok veszve! Gondolkodni sem tudok. Fogalmam sincs mi bánt, és azt sem, hogyan álljak le. Segíts!

5. Visszahúzódik

Persze az is előfordul, hogy a segítségért kiáltó gyerek nem csinál semmi szembeötlőt. Csendes, viszahúzódik, nem játszik, nem hangos, esetleg szopja az ujját, szorongatja a plüssét.

A rossz érzések bénítólag hatnak, leblokkolják a gyerek kiváncsisáságát, mozgását, cselekvőképességét.

Jelentése: Nem tudom mit csináljak. Nem érzem jól magam. Inkább nem csinálok semmit, amíg nem segít valaki.

folyt köv.

Pethő Orsolya, pszichológus www.kolyokszerviz.hu