Az anyák mégis szeretik magukat feláldozni, saját igényeiket markánsan a család különböző tagjainak igényei mögé helyezni, ám ennek ára van. Az önfeláldozás hosszú távon nem fenntartható. Bánhatja az anya mentális és testi egészsége, kiégéshez vezethet, romlik a szülők párkapcsolata, és a gyerek is pont annyira értékeli az anyját, mint ő saját magát. Így hát ne csodálkozzunk, ha éppen semmibe veszi.

Ha ennyire egyértelmű, mi tartja vissza az édesanyákat attól, hogy önmagukat és szükségleteiket legalább ugyanannyira számításba vegyék, mint a család többi tagjáét? Húz be a tökéletes anya képe, amit nagyon szeretnénk elérni. Elhatároztuk, hogy bezzeg majd mi megmutatjuk és megadjuk a gyerekeinknek mindazt, amit mi nem kaptunk meg annakidején. És ott van saját anyánk, aki ugyanezt csinálta, még kevesebb segítséggel, mégsem nyafogott. De a fő indok az IDŐ, ami nyilván NINCS.

Igen a masszázshoz, sporthoz, alváshoz, egészséges táplálkozáshoz időre van szükség. Belemehetnék abba, hogy hány értékes percet töltünk naponta a közösségi média oldalakon teljesen feleslegesen, de most kihagyom ezt a ziccert. A magunkról és saját igényeinkről való gondoskodáshoz nem feltétlenül időre van szükségünk. Nézzünk néhányat:


1. A szomszéd kertje mindig zöldebb

Fejezd be, hogy másokkal hasonlítgatod össze magadat… és a versenyben persze alulmaradsz. Imádjuk magunkat azzal nyomasztani, hogy más anyák mennyivel jobban csinálnak mindent. Az igazsághoz és a realitáshoz ennek semmi köze nincs, ugyanilyen eséllyel találnánk olyanokat is, akik elmaradnak mellettünk. Ám trükkösen épp az alacsony önértékelésünket szeretnénk fenntartani, az pedig nem megy, ha a valóságra figyelünk. A valóságban nincsenek jobb és rosszabb anyák, mindenféle anyák vannak, mindenki másban erősebb, illetve gyengébb. Szelektálunk, és a minket érő információk közül csakis azokat vesszük észre, amelyek alátámasztják amúgy is megingathatatlan hitünket abban, hogy mi vagyunk a legrosszabb anyák a világon. A megoldás: szánt szándékkal keressél ellenpéldákat is, illetve minden általad tökéletesnek tartott anya esetében találd meg az illető gyengeségeit is.


2. Néma gyereknek az anyja se…

Büszke vagyok, mert már számtalan édesanyát rábeszéltem arra, hogy világosan és egyértelműen kérjen segítséget, ha valami nem, vagy nehezen megy. De még maradtatok néhányan. Ahogy Superman-nek sem ajánlja fel senki, hogy viszi a bevásárlókosarát, úgy nálad sem állnak sorban a jótevők, amíg azt látják, hogy bírod, vagy bírni akarod mindenáron. Megoldás: ne csak célozgass, kérj hangosan, határozottan ám kedvesen segítséget!


3. Túl magas a mérce

Ráfoghatjuk a médiára, a szomszédra, a nagyszülőkre, a férjünkre, milyen magas elvárásokat támaszt felénk, anyák felé. Ám az igazság az, hogy mi vagyunk a magunk ellenségei, és ők labdába se rúghatnának, ha nem lenne gomb, amit nyomogathatnak rajtunk. Képtelenség valakiben bűntudatot kelteni, ha nem hajlamos rá. Megoldás: figyeld meg, hogyan állítod fel magad számára a magas elvárásokat, hogyan keltesz önmagadban bűntudatot? Képeket látsz? Pl.: Látod, amint otthon zokognak a gyerekeid miközben te épp az edzőteremben vagy? Hangokat hallasz? Pl.: Hallod, amint a szomszédok megszólnak, ha hangosak a gyerkeid. Beszélsz magadhoz? Pl.: Orsi, nem vagy normális, hogy ennyi időt töltesz a kozmetikusnál. Az áráról nem is beszélve… Tudatosan cseréld ki ezeket a képeket, hangokat, belső beszédet olyanra, amellyel nem bántod magadat!

4. Mégis kinek a határai?

Mindenkinek a saját felelőssége a saját személyes határait betartatni. Hogy adok e kölcsön könyvet olyannak, aki sosem hozza vissza, várok e arra, aki folyton fél órát késik, megígérem e, hogy persze, lefordítom ingyen az önéletrajzát, bár magamra sincs időm, ez mind rajtam múlik. Azt tanultuk, hogy a kislányok mindig kedvesek és készségesek, pláne szorgalmasak, ezért nem mondhatunk nemet semmire. Erre rátesz egy lapáttal az is, ha a szüleink mindent magukra vettek és azt tanították, hogy a boldogságuk, jólétük csakis attól függ, hogy mi megtesszük e, amit ők szeretnének. Ha mindig csak másoknak akarunk megfelelni, akkor nem fogjuk megtalálni saját magunkat és sosem minket fognak szeretni, hanem azt a készséges valakit, akinek a hátán fát lehet vágni. Megoldás: elsőként tudatosítsd, mikor, milyen helyzetekben nem mondasz nemet, nem húzod meg a határaidat. Ezt követően szedheted össze a bátorságodat és mondhatod ki, mi az, amit már nem vállalsz be.


5. Sirano-nak befellegzett

Tudod, milyen hangnemben beszélsz magaddal? Kedves, elfogadó és megértő vagy, amilyennek elvárod, hogy mások is legyenek veled szemben? Ha nem bánsz magaddal kesztyűs kézzel, üdv a klubban! Vedd észre, tudatosítsd, hogyan, milyen módon szapulod, becsmérled magadat. Megoldás: a szokásainkat kitartással és tudatossággal tudjuk megváltoztatni. Ha azon kapod magadat, hogy lekezelő, bántó módon beszélsz, kezdd újra, fogalmazd át és mondd el bíztatóan, megértően és elfogadóan. 

Pethő Orsolya, pszichológus
www.kolyokszerviz.hu